Ennél a hírnél is fontos lenne a helyén kezelni azt, hogy labdarúgásról van szó, azon belül is magyarországi játékosokról. Senkinek nem meglepő az, hogy mondjuk a PL-ben vagy a La Liga-ban valaki keres 8-20.000 EUR közötti pénzeket, mert "megszoktuk", tudjuk, hogy aki odáig eljut, annak "még jó, hogy keres ennyit, hát ők azért focinak is".

De mi van akkor ha a honi szemek számára oly "semmire kellő" magyar játékos keres ennyit vagy utasít vissza adott esetben egy ilyen ajánlatot, mert az számára nem előrelépés?

Szerintem a kérdést két szemszögből kell vizsgálni minimum, attól függően, hogy melyik tábort akarja valaki képviselni:

1. ÁLLAMPOLGÁRSÁG ÉS SZEMÉLYISÉG NÉLKÜL ADOTT EGY ÉLSPORTOLÓ, AKI ERRE TESZI/TETTE FEL AZ ÉLETÉT, MINDEN NAP - AKÁR 2X IS - EDZ ÉS VAN KÖRÜLBELÜL 10 ÉVE EGZISZTENCIÁT TEREMTENI (UGYE EGY NORMÁL DOLGOZÓ EMBERNEK ERRE VAN MIN. 30 ÉVE)

Ha objektíven nézzük a dolgot, akkor az előbb említett tények ismeretében és a világban a sportban lévő pénzeket figyelembe véve, igenis jogos, hogy ha kap valaki egy külföldi ajánlatot, ami arról szól, hogy pár száz EUR-val többet kereshet és kint játszhat, akkor erre talán valóban nem érdemes feláldozni azt a közeget, amiben felnőtt az ember, ahol adott esetben elismerik őt és ahol biztos játéklehetősége van. Ettől, mert valaki így dönt, még nincs elszállva a Földtől, sőt.. talán ez az abszolút normális gondolkodás.

Plusz figyelembe véve az előbb említett 10 éves intervallumot, az is teljesen érthető, ha valaki felelősen - mint egy sima munkahely esetében - a kicsit többet fizető bizonytalanért nem adja fel a kicsit kevesebbet fizető, de biztos munkáját. Gondolom te is voltál már így talán az életben, nem? 

Ha igen, akkor ugye kár ezért elítélni valakit. :)

Visszatérve még ahhoz, hogy mennyi pénz van az élsportban - különösen a futballban -, akkor az sem meglepő, hogy egyesek várnak a "nagy lehetőségre", ami talán majd eljön (ez jelenthet nagy pénz + komoly csapat kombinációt, vagy csak nagy pénzt önmagában) és arra várnak ki. Valószínűleg az sem mindegy valakinek, hogy ha elfogad egy "gyengébb" ajánlatot, akkor abban a szerződésben valószínűleg egy relatíve magas kivásárlási árat rögzítenek majd, ami a későbbiekben megnehezítheti a váltást majd, lehet, hogy emiatt sem célszerű egy játékosnak az első (átlag dolgozó ember számára) picit többet fizető ajánlatot elfogadni.

Ugye, hogy kezd ez nem is olyan egyszerű lenni? :)

2. IRIGYKEDVE, ROSSZ SZÁJÍZZEL AKARJUK UTÁLNI AZ ADOTT EMBERT/EMBEREKET, AKIKET GYŰJTŐNÉVEN MAGYAR LABDARÚGÓKNAK HÍVUNK 

Ebben az esetben elő lehet hozni a szokásos frázisokat: 

• megélhetési labdarúgók, mire fizetnek ezeknek a botlábúaknak ennyit,
• nagyképű-szép hajú kö..ögök,
• mások éheznek a Dzsudzsák meg hetente töri a Lamborghiniket,
• a Husztit is csak a pénz érdekli, ezért ment el Kínába,
• a Halmosi hü..ére kereste magát a Hull-nál 2 kispadon töltött évvel, most meg hazajött játszani a nagy hazafit, meg a szombathelyi kötődésűt

és még sorolhatnánk...

Azt azért látni kell, hogy valamilyen szinten azért általában jó játékosokról beszélünk akkor, amikor légiósokról beszélünk, mert a külföldi csapatoknál nem süketek, meg vakok scoutolnak az egyesületnek. Anno egy Juhász Roland, Dzsudzsák Balázs, Huszti Szabolcs, Szabics Imre, Gera Zoltán, stb., nem véletlenül kerültek külföldre, hanem mert a külföldi légiós élethez szükséges belépő szintű tehetséggel/tudással rendelkeztek.

Persze ezeknek a játékosoknak is lehet "vékonyan" véleményezni 1-2 átigazolási döntését, de van-e hozzá feltétlenül joga bárkinek is, hogy pálcát törjön felettük? Ezek a játékosok ugyanabból az országból indultak, ahonnan az "utáló" emberek is. Ezek a játékosok ugyanolyan hétköznapi emberként jártak iskolába általában, senki nem garantálta nekik, hogy a "szakma", amit választanak az majd sikerre predesztinálja őket, de a maguk módján megcsinálták.

Volt valamennyi tehetségük, meg szerencséjük és bejött nekik, most meg törögethetik a Lambokat, meg hazajöhetnek a "kényelmesbe", mert "megtehetik".

Gondolom az emberek többsége örülne neki, ha a maga által választott utat járva, pár év külföldön töltött idő után, "jóllakottan" hazatérhetne, nem?

Van okunk ezért feltétlenül utálni őket? Nem biztos.

Ja, hogy nem mindegyik Simon Tibi mentalitású? Ezt lehet nehezményezni, de igazából felesleges szerintem. Nem is lesz soha egy válogatottra való Simon Tibije már Magyarországnak.

A VÁLOGATOTT SOHA NEM JUT KI SEHOVA

Erről nem feltétlenül a (jól kereső) játékosok tehetnek. Mi van ha nem veszik az emberek tudomásul azt, hogy ebben a sportágban mára már nem vagyunk nagyhatalom? 
Persze a példa nem helytálló teljesen, de tegyük fel, hogy az eddig hagyományosan sikeres (jóval kisebb pénzből fenntartott) kajak-kenu sportág vagy a vízilabda egyik napról a másikra, egyszer csak már nem lesz ennyire sikersportágunk. Akkor majd a Recco-ban pólózó vízilabda játékosokat fogja mindenki egy emberként utálni?

Lehet, hogy most sok pénzt pumpáltak/pumpálnak a futballba magyar szinten, meg az utánpótlásba is, de fejlettebb országokban ezt már megtették jóval korábban és meg is teszik folyamatosan, mert nem egy "diktátor" hatalmi regnálása kell ahhoz, hogy ezek a döntések átvihetőek legyenek, hanem ciklusokon át azonosan gondolkodott mindenki a sportról és az abba fektetendő pénzekről.
Amiből az következett, hogy a holland, német, spanyol utánpótlás folyamatosan tartani és talán növelni is tudta a fordulatszámot, míg nálunk 2-4 évente jön egy ki 1 játékos, aki számára reális lehet egy külföldi szerződés.

Nincs elég komoly/nagy tehetség (10-20 db) ahhoz ciklikusan, hogy ezekből legyen majd 1-2-3-4 "világsztár" vagy európai szinten komolyan jegyzett játékos ahhoz, hogy ezek a játékosok aztán a válogatottba visszajátszva nemzetközi tornára biztosítsák a kijutást. Szerintem valahol itt lehet az igazság. Az, hogy valaki külföldön játszik vagy adott esetben többen is egy válogatottból, az nem jelenti azt, hogy ők annyira jók, hogy az egész EB-selejtező csoportot legyalázzák majd. (Persze az északírektől azért nem kéne vezetésről kikapni, de ez már inkább lélektan, mint tudás szerintem.) 

Ezt valószínűleg a játékosok is érzik. Biztos, hogy tele van igazi hülye bunkókkal is a futballközeg - tudom, mert éltem benne -, de sok olyan játékos is van, akik az általam leírtakkal talán tudnak azonosulni és tudják adott esetben magukról is, hogy a világsztárrá válás nem jött össze, de azért a családot/feleséget/gyereket valamiből jó színvonalon (mert ez a célja mindenkinek) el kellene tartani, ehhez pedig szükséges sokszor csak financiális alapon dönteni és a lehető legjobban dönteni.

A cél nem a játékosok teljes felmentése minden alól, csak azt gondolom, hogy egy Pázmányon jogot végzett ügyvédet is valószínűleg le fog győzni valaki, aki a Harward-on vagy a Yale-n tanult, pedig alapvetően mind a kettő ügyvéd, elvileg jók is, csak az egyik nem elég jó. Mind a kettő jól keres, meg szép öltönyben jár, sok pénzzel a zsebben, csak egyszerűen az egyik jobb, mint a másik.

Kicsit messzire mentem már az alap témától, de szerintem az átigazolási döntésekkel összefüggésben van sok minden, ez nem csak arról szól (szerintem), hogy ki-hol játszik. Ezeknek a döntéseknek számos befolyásoló okuk van és számos kihatásuk is bizonyos dolgokra, ezt szerettem volna "röviden" érzékeltetni.

Az eredeti cikk

„Türelemmel várok a lehetőségre.” „Mindenképpen külföldön szeretném folytatni, a megfelelő ajánlatra várok.” „Remélem, hamarosan eldől a sorsom.”

Ilyen és ehhez hasonló mondatokat gyakran hallhatunk a klub nélkül tengődő játékosoktól – jelenleg ebbe a sorba tartozik a korábbi magyar válogatottak közül Bodor Boldizsár, Hajnal Tamás, Koman Vladimir, Németh Krisztián és Vadócz Krisztián. A háttérről azonban senki sem szeret beszélni, például hogy mekkora összegért hajlandó elkötelezni magát. Mert persze fontos a szakmai előrelépés, a kihívás meg egy s más, de az egyik legfontosabb kérdés – nemcsak a labdarúgásban, hanem bármilyen munkavállalás esetén – természetesen a pénz.

Magyarországról nehéz átlátni egy konkrét ajánlatról szóló hír kapcsán, mely összegek számítanak egy adott liga viszonyai között aprópénznek, reális fizetésnek vagy éppen kiemelkedő gázsinak. Ezért volt nehéz például eldönteni első hallásra, hogy a Wroclaw által Németh Krisztiánnak tett havi nettó kilencezer eurós fizetés – amelyről a napokban a lengyel sajtó beszámolt – melyik kategóriába sorolandó (bár a csatár menedzsmentje cáfolja, hogy ekkora összegről lett volna szó – erről keretes írásunkban olvashat.) Ugyanez a kérdés adódik például Kádár Tamás esetében is, akit lengyel sajtóhírek szerint a Wisla szeretett volna soraiban tudni nagyjából havi nyolcezer euróért, de nem született egyezség a felek között (pedig a DVTK-val már megegyezett a lengyel klub).

A tisztánlátás érdekében a Németországban élő, de Lengyelországban is jó kapcsolatokkal rendelkező menedzserrel, a Lech Poznanban játszó Lovrencsics Gergő ügyeit is intéző Nagy Mihállyal beszélgettünk arról, hogy hol mennyit érhet egy magyar futballista, milyen fizetési igény számít reálisnak, és melyik sorolható az álom kategóriájába.

„A SÜLT GALAMBRA NEM ÉRDEMES VÁRNI” – A TELJESÍTMÉNYORIENTÁLT BÉREZÉS MEGOLDÁST JELENTHET

„Általánosságban elmondható, hogy egy olyan játékos, aki játszott már Angliában, Hollandiában vagy Németországban, és keresett már a pályafutása során havi húszezer euró környékén (nettóban), az nem szívesen megy bele ennél alacsonyabb havi fizetésbe (6 millió forint).Ha viszont az utóbbi időben nyújtott teljesítménye nincs arányban az elvárásaival, vagy hónapok óta nincs klubja, akkor nem fogja tudni megkeresni ezt az összeget” – nyilatkozta a játékosügynök.
Ugyanakkor létezhet megoldás a „kért” és a „kínált” oldal közti különbség áthidalására, bár itthon ez a fajta módszer kevésbé elterjedt.

„A teljesítményorientált bérezés híve vagyok. Ezért a saját játékosaimnak azt szoktam tanácsolni, hogy ilyen megállapodásra törekedjünk a klubokkal, a pályán kell pénzt keresni – fogalmazott Nagy Mihály. – Ebben az esetben a havi fix jövedelem különböző, a játékos teljesítményétől is függő bónuszoknak köszönhetően emelkedhet. Ilyen bónusz lehet a pályára lépések után járó prémium vagy például az, hogy szerződésben rögzítjük, ha a játékos nemzetközi szerepléshez segíti csapatát, akkor szezon végén kap egy nagyobb összeget. A kluboknak is sokkal szimpatikusabb, ha egy játékos az alacsonyabb alapfizetés mellett a további juttatásokat hajlandó a pályán mutatott teljesítményéhez kötni, hiszen például egy nemzetközi kupaszereplés már több szurkolót, nagyobb bevételt jelent, és abból nagyobb jövedelmet is ki tudnak fizetni. Ez pedig a különböző bónuszokkal elérheti ugyanazt a szintet, amit egy magasabb alapfizetés jelent.”

A menedzser szerint a magasabb fizetés reményében nem érdemes a sült galambra várni.

„Egy fiatal játékosnak játszani kell. Azzal nem segít magán, hogy otthon ül és várja, hogy megcsörrenjen a telefonja, hogy ez meg az lesz, egyszer karácsony lesz. Én azt tudom mondani, hogy »ha te olyan jó lennél, akkor nem itt tartanál, ha kevesebb pénzért is, de meg tudod mutatni magadat, akkor lesz esélyed jobb szerződésre«. Ezért úgy tartom, hogy időnként kettőt hátra kell lépni, hogy aztán később előrébb juthassunk."

VAN A PÉNZNÉL FONTOSABB SZEMPONT
De vajon melyik országban mi számít reális fizetési igénynek?

„Lengyelországban az átlagfizetés nyolc-kilencezer euró per hó körül mozog. Ennél persze vannak alacsonyabb és magasabb bérek is. Két éve a legjobban kereső futballista pénze megközelítette a havi harmincezer eurót, de ez az összeg már a lengyel bajnokságban is nagyon ritka. Németországban a jövedelmeket befolyásolja a magas, 38 százalékos adó. Ettől függetlenül még a német másodosztályban is meg lehet keresni tisztán húszezer eurót havi szinten, persze nem minden csapatnál, de például volt egyszer egy görög játékosom, aki amikor meghallotta, hogy az egyik Bundesliga 2-es csapat érdeklődik iránta, azt mondta, ennél a klubnál ingyen is hajlandó lenne futballozni. Ez a jó hozzáállás” – válaszolta a menedzser.

„Van egy-két magyar klub, mint például a Videoton vagy a DVTK, amelyek már versenyre tudnak kelni külföldi ajánlatokkal is, de a pénznél is fontosabb szempont lehet, hogy merre vezethet tovább az út. Teszem azt például Wroclawból egy jó szezon után könnyen át lehet kerülni a német élvonalba is” – tette hozzá Nagy Mihály.

(az alapcikk forrása: nso.hu - Pór Károly)